Carols terápiás találkozása a kórházban

Egy olyan világban, ahol a valóság és a fantázia közti határok elmosódnak, Carol a kórházban zűrzavaros állapotban találja magát. Nem orvosi vészhelyzetre vár, hanem inkább terápiás találkozás formájában keresi a vigaszt. Ahogy belép a szobába, szemei egy másik beteggel zárulnak, és szikra lobbant közéjük. Ez azonban nem akármilyen páciens. Lenyűgöző szépsége, aki alig várja, hogy segítsen Carolnak visszatalálni önmagához. A levegőt átjárja a várakozás, ahogy felfedezni kezdik egymás testét, kezeik gyengéd és heves ritmusban mozognak. A szoba a gyönyör játszóterévé válik, halk nyögésekkel és a lepedő suhogásával telve. A találkozás messze nem klinikai jellegű, ahogy vágyaik mélyére ásnak, testük egy olyan régi táncba fonódik össze, mint maga az idő. Ez egy mese a tapintás általi gyógyulásról, az önfelfedezés utazásáról, és az emberi kapcsolat erejének végrendelete. Olyan világ, ahol a gyönyör határait feszegetik, és az egyetlen szabály, hogy át kell adni magunkat a pillanatnak.